(Capra aegagrus hircus) - akárcsak a juh - az egyik legrégebben háziasított állatunk. A gazdasági haszonállatok között egyedi a "mindent hasznosító képessége". Olyan területek, mint a meredek kopárok, ugarok meg sem kottyannak neki. Nagy területet bejár, mozgásigénye is óriási.
A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll. Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre illetve bőre ipari nyersanyag. Még a trágyája is értékes.
Jóban van a juhokkal
A kecskét célszerű legeltetni - így a gazda és az állat is jól jár. Számos fajtának a nyájtartó képessége kicsi, ezért érdemes juhokkal együtt tartani. Gyakran a juhnyájakban is láthatunk kecskéket. Ennek az az oka, hogy a jerkék rejtetten ivarzanak, és ezt hamarabb észreveszi a kecske bak, mint a kos.
"A szegény ember tehene" - tartja a közmondás. Mostoha körülmények között is tartható, rendkívül élénk, érdeklődő, a környezetéhez kiválóan alkalmazkodik. A kecske az egyik legjátékosabb haszonállatunk. A kecskegida (vagy gödölye) talán a legkedvesebb fiatal háziállat -gyermekekre is teljesen veszélytelen (gödölyének hívják a kis lánykecskét, míg gidának a kis fiúkecskét).
Mit eszik a kecske?
Ha nincs mód legeltetésre, takarmányozása is megoldható. Napi 2-3 kg szárazanyagot igényel. Azonban a közhiedelemmel ellentétben a kecske válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja. Tegyük változatossá étrendjét különféle kerti gyommal, gyümölccsel, desszert gyanánt pedig konyhai maradékokkal is kedveskedhetünk. Téli időszakban létfenntartásra1-1,5 kg réti széna, 0,5-1 kg takarmányszalma és 2 kg takarmányrépa adagolása elegendő. És hát ki ne emlékezne a nagy ezermester Mekk Elekre, aki bármit "megjavított" egy kis káposztáért - nos, ha kecskénk nem is fog házat építeni de hálás mekegésére biztosan számíthatunk.
